Tévhit 1
A kutya a farkas leszármazottja, ennek megfelelő táplálást igényel
A mai háziasított kutya valóban farkas ősöktől származik, ám a háziasítás során nem csak szembetűnő külső, vagy viselkedésbeli változásokon ment keresztül, hanem számos enzimatikus és morfológiai változás történt a belső szervekben is.
Az ember közelségéhez, az ember ételmaradékához alkalmazkodva kialakult a szénhidrát emésztésére való képesség, a rendszeres táplálás következtében átalakult az emésztőszervek morfológiája is, az etetett táplálékhoz igazodott az emésztőenzim termelés és a mikrobiom összetétele is, mely utóbbinak a házi kutyára jellemző viselkedés kialakulásában is nagy szerepe van.
Ezeket figyelembe véve kell biztosítanunk mind jól értékesülő fehérjéket, mind diétás rostokat tartalmazó szénhidrátforrásokat, mind jól hasznosuló zsírokat az etetett eledellel.
Tévhit 2
A macska abszolút húsevő, nincs szüksége másra
Az igazság ennek az állításnak a hátterében valójában az, hogy a macska fehérjebontó képessége nem szabályozható, a kutyáéval ellentétben, ezért arányaiban nagyobb mennyiségű fehérje bevitelére van szükség az eledellel ahhoz, hogy ne a saját szervezete fehérjéit bontsa le annak érdekében, hogy lekösse a rendelkezésre álló enzim mennyiséget.
A macskák természetes táplálékfelvételi szokásaira kevésbé hatott az evolúció és az ember közelsége, gondoljunk csak arra, hogy a mai napig a felelős állattartás ennél a fajnál még gyerekcipőben jár, így az ő igényeiket ezek is kevésbé befolyásolták. De ez nem jelenti azt, hogy a társállatként tartott macska csak húst ehetne, hiszen a természetes tápláléka is az egészben elfogyasztott, növényevő prédaállat, annak részben emésztett növényi táplálékot tartalmazó beleivel együtt, így a táplálás során mind összetételben, mind textúrában ezt kell utánoznunk.
Tévhit 3
A kutyáknak kell a változatosság, az eledelek gyakori váltogatása, mert megunják.
Mind a kutya, mind a macska emésztőszervei az állandó beltartalmi értékekkel rendelkező, lehetőség szerint változatlan összetételű eldelért lesznek hálásak. Ennek hátterében egyrészt az áll, hogy minden étrendi változás az emésztés alkalmazkodását kívánja, amihez az egészséges szervezetnek 2-6 hét szükséges, az eszközölt változás mértékétől függően.
Ehhez járul hozzá, hogy bár mi szemmel nem látjuk, és a legtöbb kedvenc jelét sem adja, de a jelenlegi életmódjuk állandó, kismértékű stresszhatással jár, amelynek a sikeres menedzseléséhez a mikrobiom épsége elengedhetetlen, ezt viszont kiegyensúlyozott összetételű (pl. diétás rostok) segítségével tudjuk fenntartani.
A hirtelen étrendi váltás felgyorsíthatja a tápanyagok áthaladási sebességét, ezáltal romlik az emésztés hatásfoka, gyorsabban ürül ki a béltraktus, ez a csökkent folyadékvisszaszívás miatt jelentős tápanyag és mikrobiom veszteséggel jár, melynek regenerációja minimum 4 hét a megfelelő terápia mellett is. Tartsuk azt is szem előtt, hogy a kutya válogatósságának hátterében állhat egészségügyi probléma (pl. rágás fájdalmassága), ennek hiányában pedig leggyakrabban nevelési hiányosságok.
Tévhit 4
A macskáknak elegendő csak száraz eledelt adni, arra legalább isznak eleget.
Ahogy fentebb már említettük, a macskák természetes étrendje alapján az ideális eledel tartalmaz nedves, puha falatokat (a prédaállat húsa, lágyszövetei) és ropogós darabkákat is (a prédaállat csontjai, porcai), beltartalma pedig szintén a prédaállat összetételére hajaz beltartalmi értékeit tekintve, összetevőket és a nedvességtartalmat tekintve. Ebből következik, hogy az ideális az ún. vegyes etetés, vagyis a nedves és a száraz eledel egyszerre etetése, állandó friss ivóvíz biztosítása mellett.
