Szakértőink

Kérdés részletesen:
Mindig szerettem aztán évről-évre egyre jobban képzeletben már hétköznapjaimat is elképzeltem vele. A dolog érdekessége az, hogy először csak érdeklődtem, hogy van stb és mikor bevallottam az igazat neki lényegében meg sem lepődött. Mindennap írtam neki sms-t de fogadta nem utasított el. Mikor azt írtam, hogy szeretnék találkozni vele, (ekkor már két hét is eltelt vallomásom óta) azt írta, hogy nagyon kedves amiket írok és nem haragszik csak párkapcsolatban él. Na de három hét után derülne ez ki?-gondoltam. Lett közben internetem és az IWIW-en szinte már biztosan kiderülni látszik, hogy nincs párkapcsolata. Azt írja magáról, hogy minden férfival szakított mert azt hitték, hogy ők az Istenek. A fősulin barátkoztunk egymással csak mint csoporttársak talán már akkor is érezte érzelmemet azért nem lepődött meg most? Kérem szépen segítsen nem fogok tudni élni nélküle, már sokszor arra gondolok, hogy elmegyek ebből a földi életből.

Kedves Szabolcs! Ha jól értem, Ön 5 éven keresztül fantáziált erről a hölgyről, de valódi kapcsolat nem volt önök között.Talán a nő érezte, hogy tetszik Önnek, de nem vette komolyan, ahogy most sem veszi. Nem értem, hogy miért kérdőjelezi meg, amit mond - hogy párkapcsolatban él - ? Miért mondana mást? Semmi oka nem lenne, mondhatná azt is, hogy nincs senkie, de Önnel sem szeretne járni. Azt gondolom, hogy ön a fantáziáiban él;vagyis azt hiszi, hogy nem tudna nélküle élni, pedig eddig is nélküle élt. Másrészt nem is ismerheti igazán, hiszen csak egy főiskolára jártak, nem kerültek igazán közel egymáshoz. Talán rávetített erre a nőre minden olyan pozitív tulajdonságot, amelyre vágyik, és azt hiszi , ő valóba ilyen. Pedig ő visszautasította Önt, - -ezért-vagy azért - nem viszonozza az érzelmeit. Ezt tudomásul kell vennie. Keressen más lányokat, nőket, akik érdeklődnek Ön iránt. üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Mi lehet ennek az oka? Számomra már furcsa hogy ilyen régóta egyedül vagyok, pedig szeretnék társat! És ez sem jön össze, mint ahogy más sem, pl bármilyen kapcsolatféléről van szó, nem sikerül! Ön szerint miért?

Kedves Aguilera! Az internetes társkeresés nem könnyű, és sokat kell próbálkozni, variálni, hogy olyanok jelentkezzenek, akiket Ön szeretne.Változtasson gyakrabban a bemutatkozásán, próbáljon néha más stilust is, kisérletezzen.Talán az a legegyszerűbb, ha minél előbb találkozik az illetővel, nem levelezik sokáig.Minden kapcsolat két emberen múlik, vagyis az is lehet, hogy Ön rosszul választja ki az "embereit". próbálkozzon más stíiusú emberekkel is, hátha velük könnyebb lesz. Ha vannak barátai, rokonai, kérdezze meg őket, mit gondolnak, Ön milyen ember. Mit szeretnek Önben, és mit nem? Vegye tekintetbe amiket mondanak,és azt is kérdezze megtőlük, mit gondolnak, miben kellene Önnek megváltozni. Figyeljen rájuk, hallgassa meg őket, és próbáljon meg változtatni. Üdv: Bokor judit

Kérdés részletesen:
Tizenhat éve élek együtt a férjemmel,van két gyerekünk,hat- és nyolcévesek.Nagyon régóta nincs bennem szexuális vágy iránta,de viszonylag jó volt a házasságunk, igyekeztem kielégíteni akkor is,ha nem akartam, ezért egy ideje undorodom is tőle,gyengédséget sem mutatott irántam, fizikailag is bántalmazott,ha néha nem akartam neki igazat adni,és ezek miatt már egyáltalán nem szeretem.De nem tudom feldolgozni,hogy ha elhagyom,úszik a ház(ez nem engem érdekel,hanem őt,soha nem voltam anyagias)elviszem a gyerekeket teljesen új környezetbe,ami nekik nem jó,a fiam nem is akarja,a férjem meg meg akar javulni,engem pedig nem érdekel,csak egyre jobban taszít.El akarok válni,de nem tudom,mennyire fogom tudni elviselni a következményeit.Sajnálom a gyerekeimet,sajnálom a férjemet is,de nem akarok sajnálatból vele maradni,ahhoz fiatalnak érzem magam.

Kedves Lívia! Ön nem önző, csak szeretne egyszerűen boldogan élni. Mivel nem működik a házaságuk, nem szereti már a férjét, valóban a legegyszerűbb az lenne, ha elválnának.Nem tudom, hogy a férje mit tud erről? Beszélt-e már vele arról, hogy Önnek így nagyon nem jó, és a válást fontolgatja. mert ha még nem, akkor esélye sincs arra, hogy a férje esetleg megváltozzon, hogy kedvesebb legyen, és hogy megjavuljon a házasságuk. Sokszor meglepő változások történnek, ha kiderül, válni akar a másik. Másrészt ha nem lát esélyt, és biztos benne, hogy már sosem fogja szeretni, akkor a gyerekeknek is jobb, ha külön élnek.Lehet, hogy az elején rosszabb lesz, de még mindíg jobb, mint egy életet leélni egy rossz házasságban.Ezzel a gyerekeinek is rossz példát mutatnak, hiszen ők érzik, hogy nem szeretik már egymást, látják, hogy veszekednek stb. Üdv: Bokor judit

Kérdés részletesen:
Mi lehet az oka a félénkségnek és hogy lehet ebből megszabadulni?

Kedves Bibsi! Talán nem is az a kérdés, hogy mi az oka a félénkségének, hiszen azzal nem jut sokkal előbbre, ha rájön. Egyébként azt gondolom, hogy nem lehettek túl jó tapasztalatai a nőkkel, akár gyermekkorában sem, és ezért lett ilyen óvatos.Ettől a féélnkségtől nem hiszem, hogy meg tud szabadulni, de azt lehet, hogy legyőzze a félénkségét, - hogy kicsit csökkenjen - és próbáljon nyitni. Ismerkedni, beszélgetni, próbálkozni. Manapság ritkán fordul elő, hogy valaki anélkül, hogy megtapasztalná, milyen a partnerével a szex, megházasodna. Senki sem szereti a "zsákbamacskát". Vagyis először tudni kell, működik-e a kapcsolat testi oldala, és aztán lehetne házasodni. Bár természetesen vannak kivételek, de talán nem az Ön korában.Próbálkozzon olyan hölgyeknél, akik csak házasodni szeretnének, és a biztonságra vágynak. Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Nem akarok a rabszolgája lenni, hisz nincs oka a féltékenységre.A 7 éves lányunkat is nagyon megviseli a sok veszekedés,csak félek a 2.válástól.

Kedves Anikó! Azt javaslom, hogy menjenek el egy párterápiába, hogy meg tudják beszélni, miért féltékenykedik ok nélkül a férje. Nem biztos, hogy a válás az egyetlen megoldás! Főleg nem akkor, ha Ön fél tőle.Adjon esélyt a kapcsolatuknak, és kérjenek külső segítséget. Üdv. Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Az egyedüllét elviselhetetlen, de mikor áll készen az ember egy uj kapcsolatra?

Kedves Magdolna! Általában legalább egy év kell ahhoz, hogy valaki elgyászolja a szeretteit. Erre azért van szükség, mert minden fontos dátumot és ünnepet meg kell élni a másik - elhunyt - nélkül. Eztán lehet igazán tovább lépni, de még akkor sem biztos, hogy a következő évben igazán nyitott lesz egy új lapcsolatra. Sok múlik persze a szerencsén is, hogy mikor talál ismét egy olyan embert, aki valamelyest pótolni tudja a korábbi hiányokat, illetve aki mellett ismét boldognak tudja érezni magát. Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Nem tudom, és nem is akarom elfelejteni, de visszajönni sem akar.Nem tudom mit tegyek.Szívem mélyén még mindig reménykedek a kibékülésben.

Kedves Viktória! A szakítás mindig fájdalmas, különösen annak, aki ezt nem akarta. Ezt a fájdalmat viselnie kell, de lassan csökkenni fog az intenzitása, és aztán el is múlik.Elfelejtenie sem kell a barátját, sőt, azt javaslom, inkább tartsa meg a jó , és szép emlékeket. A hiány is természetes, hiszen ha szeretünk valakit, és az elmegy, akkor az űr, amit hagyott maga után sokáig megmarad, és hiányzik. A reményt pedig nem feltétlen kell feladnia, csak akkor, ha egészen biztos benne, hogy a fiú már mást szeret. Nem jó, ha görcsösen ragaszkodik hozzá, hiszen akkor nem fogja tudni feldolgozni a szakítást, nem tudja elengedni, és ezért nem fog tudni nyitni más felé. üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Nem akarok tovább élni,segítségre lenne szükségem,de látogatóként az országban minden pszichiátert ismerek,a titoktartásban nem bízom. Elindultam azon az úton,hogy nincsen tovább...próbáltam pszichológushoz menni,képtelen vagyok rá...minden nap küzdök a múlttal-a jelennel...elég...

Kedves Kristina! Önnek valóban segitségre van szüksége. Nem hiszem, hogy nagy baj lenne, ha ismeri esetleg az adott pszichiátert, hiszen akkor is tud segíteni valaki, ha ismeri. Ne szégyelje a betegségét, nem tehet róla! Minél előbb menjen el egy szakemberhez, de talán ne azzal kezdje, hogy ki volt a férje, stb, hanem csak mondja el a panaszait. Próbáljon bízni az emberekben, még akkor is, ha orvosok!!! Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Én 25 eves fiatal meleg fiú vagyok. És még nem volta soha szerelmes.!. Miért lehet ez?

Kedves József! A szerelem egy megfoghatatlan érzés, nagyon nehéz definiálni, de általában mindenki tudni szokta, hogy szerelmes. A másik emberhez való nagyon szoros ragaszkodást jelenti, illetve azt az érzést, hogy nem lehet mással pótólni az illetőt. A kötődési mintáink gyermekkorunkban alakulnak ki a szüleink felé, és talán akinek rosszak voltak a szüleivel a tapasztalatai a korai években, azok az emberek tudattalanul félnek a túl szoros kapcsolatoktól, érzelmileg nem engedik bele magukat, védekeznek a kiszolgáltatottság ellen, amit a másik embertől való érzelmi függőség jelent. Talán Önnél azért jön nehezen a szerelem érzése, mert rosszak voltak a tapasztalatai. persze, az is lehet, hogy még nem találkozott a megfelelő emberrel. Nincs kizárva, hogy egyszer ez is meg fog történni. Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
mit tegyek?Lehetséges ez iyg hogy hétfön még engem vasárnap meg már más "szeret".én még mindig szeretem nagyon.

Kedves József! Úgy tűnik, hogy bekerült az a bizonyos harmadik is a kapcsolatukba, ezért távolodott el a barátnője. Ez egy intő jel, hogy nagy a baj a kapcsoltukban. Azt javaslom, legyen egyértelmű a barátnőjével: Jelezze, hogy elfogadja-e , vagy nem a másik fiú jelenlétét. Lehet szeretni egyszerre két embert is, csak az a kérdés, hogy tudnak -e így együtt élni. Képes-e elviselni, hogy egy másik fiúval hasonlítja össze a barátnője, illetve, hogy mindkettőjüket szereti. Mivel a barátnője ment el, neki kellene jelentkeznie, ezért most talán nem lenne bölcs dolog, ha Ön jelentkezni. Várjon egy kicsit, de aztán tudassa vele, hogy még vissza várja. Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Kedves Judit! Nekem az lenne a problémám hogy van egy fiú aki nagyon tetszik nekem, és én is szimpatikus vagyok neki. Megbeszéltük hogy megpróbáljuk együtt, de a fiún néha láttom hogy érdeklem, valamikor meg semmi érdeklődést nem mutat napokig, nem reagál az sms-ekre sem a telefon hivásokra. Nem tudom hogy mit tegyek vele kapcsolatban, nem gondolhatja komolyan, vagy hogy érjem el nála hogy ő keressen engem? Már két hete folyamatosan keressem és nem reagál semmire, és kétségbe vagyok esve. Válaszodat előre is köszönöm!

Kedves Anett! Ha valaki többszörsem válaszol, pedig lehet tudni, hogy megkapta az üzeneteket, az általában nemet jelent. talán még az is lehet, hogy több bíztatást szeretne, de két hét elég sok idő, hogy érezhesse, fontos Önnek. Marad tehát az első verzió: ő nem szeretné annyira ezt a kapcsolatot. Azt javaslom, ne írjon neki, ne hívja, és talán akkor majd ő fog jelentkezni. Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Nem tudok ismerkedni.keveset beszélek,csendes vissza húzódó vagyok.

Kedves Tibor! Senki sem úgy születik, hogy tud ismerkedni. Mindenki gyakorolja, próbálkozik, kísérletezik. De ehhez kell egy kis bátorság, illetve az, hogy ne menjen el a kedve, ha valaki esetleg visszautasítja. Ezt ki lehet, és kell is bírni, hogy végül sikerrel járjon. Sajnos senki sem fog Ön helyett, az Ön nevében ismerkedni, ezért nem tudja kikerülni azt, hogy próbálkozzon. Tegyen erőfeszítéseket! Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Kedves Doktornő! Az én problémám a fogyással van. Már nagyon sok mindent megváltoztattam az étrendemben, életmódomban, kisebb szünetekkel rendszeresen sportolok, mégsem tudok lefogyni. Az oka pedig az, hogy nem tudok ellenállni a szénhidrátoknak. Tegnap például egészen jól bírtam este 8-ig. Akkor azomban roham léptekbe mentünk a boltba és egy hatalmas adag csokis sütit vágtam be. Utána pedig olyan bűntudatom volt hogy alig tudtam aludni. Én próbálom visszavezetni valamilyen gyermekkori "traumára" ezt az egészet... pl hogy mindig eldugták előlem az édességet, vagy volt időszak amikor nagyon kellett számolni a pénzt. Talán ebből adódik, hogy minden nap úgy érzem "meg kell ennem a mai édességem, mert lehet holnap már nem lesz rá lehetőségem"? Már kipróbáltam mindenféle táplálékkiegészítőt és vitamint, ami elnyomja az étvágyat, de ez a vágy nem a gyomromban születik, hanem az agyamban. És már nagyon utálom. Kérem, ha tud adjon tanácsot. Köszönöm.

Kedves Csillag! Az a probléma, hogy egész nap "kibirja", aztán pedig este szakad át a gát. Meg kellene fordítania: délelőtt nyugodtan ehetne szénhidrátokat, még csokit is, de este 6 óra után szinte semmit. kicsit éhesen kellene lefeküdnie aludni, és a következő délelőtt ismét ehetne. A traumák, amelyeket írt, valóban okai lehetnek ennek a viselkedésnek, de alapvetően a szokaásait kellene megváltoztatni, hogy célt érjen. Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Én nehezen koncentrálok a munkámra, a gyerekek is pszichoszomatikus tünetekkel küszködnek a belső feszültség és bizonytalanság miatt. Elválni képtelen lennék, mert szeretem. Elengedem (képletesen) és megvárom, hogy magától rájöjjön, a család a legfontosabb. Nem vagyok mártír, ehhez az ad erőt, hogy tudom, megbillent a férjem belső egyensúlya, megromlott anyagi helyzetünk és 2 éve tartó szakmai sikertelenség miatt. Kapcsolata kompenzáció lehet, persze most "végre" boldognak, szabadnak és bizonyos téren sikeresnek érzi magát és nem bír/nem hajlandó szakítani.Megértem, de sürgősen változtatni szeretnék, mert tönkreteszi az egészségünket ez a számomra elfogadhatatlan állapot, amit ráadásul 'intelligensen' tűrünk, de így még akár évekig eltarthat. Patthelyzet? Vagy van eszköz ellene? Válaszát előre is köszönöm, Lilla

Kedves Lilla! Nagyon jól látja a férje helyzetét, de nem elég, ha elemzi és megérti, mi vezérli az ő viselkedését. Hiszen ott van Ön és a gyerekek, akire mindez hat.Azt gondolom, hogy vannak helyzetek, ahol nem biztos, hogy az "intelligens" tűrés a helyes út. Sajnos abban igaza van, hogy ez az állapot nagyon sokáig eltarthat, hiszen a férjének így kényelmes. Bár lehet, hogy a barátnő nem fogja sokáig bírni, és ő lesz az, aki a választást ki fogja kényszeríteni.Talán a gyerekek szempontjából az lenne a legjobb, ha egyértelmű, tiszta helyzetet teremtenének, legyen az bármi. Erre törekedjenek. Vagy kérje meg a férjét, hogy költözzön haza és szakítson a barátnőjével, vagy ne engedje neki, hogy "haza járjon", mintha semmi sem történt volna. A gyerekeket persze láthatja, de Ön ne tegyen úgy, mintha minden rendben lenne.Üdv: Bokor Judit

Kérdés részletesen:
Valamit nagyon rosszul csinálhatok, mert még eddig minden férfi elhagyott,ahány volt az életemben.Ebben kérem a tanácsát,mit tegyek?Köszönöm

Kedves Zsuzsanna! Nem tudom, hogy mit ronthat el, és azt javasolnám, hogy kérdezze meg a volt partnereit, hogy ők mondják el, miért szakítottak. Ez az önismerete szempontjából is nagyon jót tenne, különösen akkor, ha hasonló dolgokat mondanak a volt partnerei. Ha nem tud velük beszélni, akkor gondolja végig, mi történt a kapcsolatukban, mi volt a fordulópont, miután a partnerei elkezdtek eltávolodni Öntől. Mondtak-e, tettek-e hasonló megjegyzéseket, illetve Ön mikor kezdte el érezni, hogy a másik már nem szereti. Ezeket gondolja végig. A barátnőit, ismerőseit is kérdezze meg, akik alaposan ismerik Önt, hogy mit láttak, mit gondoltak a kapcsolatairól. Sokat tudnak segíteni, ha meghallgatja őket. Üdv: Bokor Judit